2010. január 17., vasárnap

LEZÁRATLAN ÜGYEK I.

Caty Wolf vagyok, átlagos 25 éves lány, illetve mostmár inkább nő. Furcsa egy szerzet, aki New York utcáit rója nap mint nap és úgy néz ki, mint minden normális ember.Top modell alkatommal kicsit kitűnök a tömegből; barna göndör hajú, világos barna szemű, kreol bőrű,sportos és nem utolsó sorban csinos lány.
Ám senki nem ismer igazán. Nyugállományozott titkosügynök, aki anno még az FBI berkein belül dolgozott, innen is az a sportos alkat.
Igen, titkosügynök voltam. Tudom furcsa, meg hogy nyugállományozott, de kerek 10 évig álltam szolgálatban. Azóta helyszínelő lettem, családot "alapítgatok". Alapítgatok. Gyermekeim nincsenek, de szeretnék. Futó kapcsolatom több is volt, most pedig gyermeket adoptálnék,de a munkám miatt nem engedik. Mit vár az ember egy volt ügynöktől?
A történetem 3 évvel ezelőtt kezdődik, mikor is megtaláltam az igazit a munkában és a magánéletben. ekkor kezdődik az igazi nagybetűs ÉLET! Az időpont 2007. június 12.-e, hétfő.
Meleg nyári nap virradt NYC utcáin. A szűk sikátorokban már vöröslő fény honol,a nap első sugarai. Immáron 2 órája birtokolják a hajnali utcákat, ilyenkor kezdődik a munka és a város nyüzsgése. Minden reggel örömmel tölt el, mintha minden nappal újraélednék. Csak a reggeli ébredés kicsit zűrös, vonz az ágy, a tegnapi éjszaka nyoma, bár erre az éjszakára nem szívesen emlékeznék. Újra visszatért a rémálmom, ami már 1 éve kínoz és éget. 1 éve pontosan ilyenkor már szabad voltam a maga nemében, 1 éve ilyenkor nyugállományoztak, veteránnak számítok a szakmában. Beépített ügynök,aki veszélyes helyzetekből vágja ki magát, senki sem tudja mi az igazi neve, ki a való életben, és nem utolsó sorban az életét kockáztatja a bűnözők leleplezése érdekében. Mégis szerettem a munkámat.
Az álom mely már 1 éve kínoz utolsó feladatom és életem fordulópontja. Szintén egy éjszaka történt. Az akkori barátom Ewan Rowling - aki egy terrorista és közveszélyes bűnöző -, ki engem Hannah Heatheway ként ismer - akkoriban ez volt az álnevem - fényt derített pár dologra, ezzel veszélybe sodorva az életem. Mivel rettenetese szerelmes voltam mélykék szemeibe és szőkés barna hajába, muszáj volt elmondanom neki ki is vagyok valójában.
"- Ewan, el kell mondanom valami fontosat, csak mert szeretlek és más előtt nem tenném ezt meg, és már úgyis rájöttél majdnem mindenre!
- Hallgatlak! Kíváncsi vagyok milyen mesével állsz elő!
- Ez nem mese, csupán az igazság. A számból akartad hallani, nem? Ügynök vagyok, beépített ügynök az FBI szolgálatában. Értsd meg! Szeretlek és ezért mondom el, ha most nem mész el, megtalálnak és mindketten bajba kerülünk. Téged megölnek, engem pedig rács mögé küldenek! - mondtam ingerülten, és a félelemtől émelyegve.
- Hazudsz! - förmedt rám. - Miért mondanád el? bizonyítsd be, hogy igaz amit mondasz! Pár napja még bankot raboltunk és most pedig azzal állsz elő, hogy titkosügynök vagy, és futni hagynál!? Nem veszem be. Már megint játszod a drogost? Mit vettél be? LSD? Kokó? Vagy esetleg...
- Fogd már be és hallgass rám! - rákiabáltam. - Ügynök vagyok. Látod? - és felmutattam az igazolványom és a jelvényem, úgy hogy a nevem ne láthassa. - Igen, raboltam veled. Végig poloskázva és biztosítva, hogy nem eshet bántódásom. Én vagyok a jó fiú, te pedig a rossz fiú!Ennyi! Vagy elhúzol, vagy itt maradsz és megvárod az erősítést. SZERETLEK! SZERETLEK! SZERETLEK! Miért nem hallja senki, muszáj ezt eljátszanunk? Segíteni szeretnék.
- El sem hiszem, hogy hónapokon keresztül hazudoztál és az orromnál fogva vezettél, te közönséges perszóna! És én még hittem benne, szerettelek és most így köszönöd meg?
-Nem is értem miért csinálom ezt? Hagyhatnám, hogy kinyiffantsanak és nem kéne ennyit vesződnöm. Nem tehetek róla, BELESZERETTEM az ellenfélbe.
- Igen, tényleg, nem hiszek a fülemnek! - felindultságában pisztolyt ragadt és felém célzott vele. - már rég meg kellett volna tennem. - szívemre célzott. jeges rémület lett úrrá rajtam. Tán mégsem volt jó ötlet elmondani? Nem valami kellemes, ha pisztolyt szegeznek az embernek. - Már rég, de én barom teljes szívemből szerettelek. ÉS most!?...
- Hát mit ne mondjak nem vagy valami romantikus pasi, unalmas vagy, láttam már nálad jobbat! - néztem amint megrándul a keze, ez a félelem és ingerültség jele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése