LEZÁRATLAN ÜGYEK III.

- Gratulálok Miss Beépített Szépség, egy újabb bűnöző a rács mögött. Kis zavar alakult még indulás előtt. A kommandósoknál megint alkotott valami Alex Read. - hadarta szórakozottan.
- Én ezt nem értem! Valaki magyarázza el nekem mi ez az egész? Ártatlan vagyok. Nem csináltam semmit! Eresszenek el! - szólalt meg kétségbe esetten Ewan, miközben próbált fogvatartói kezéből szabadulni.
- Motozza meg, és olvassa fel a jogait. - parancsolta Stephan az egyik kommandósnak. Aztán vigyék!
- Jogában áll hallgatni, bármi amit mond felhasználható Ön ellen a bíróságon, továbbá... - miután megmotozta, megszorította a bilincset Ewan karján, és még jobban hátrarántotta azt.
- Nem tanúsítok ellenállást! Nem tanúsítok ellenállást!Eresszenek el! - kiáltotta eszeveszett félelemmel.
- Vigyék el! - parancsolt a nagyfőnök. Mikor indultak volna kinyújtottam a karom és szorongva megálljt parancsoltam az induló hármasnak. Közben felettesem felé fordultam.
- Mr. Stavinson! Nem lehetne elmagyarázni neki mindent, hogy mi ez az egész és mi történt? Én is megkönnyebbülnék és Ő is megértene mindent. - mondtam komolyan és fejemmel Ewan felé biccentettem. Láttam amint megrándul Stephan arca, komoly döbbenetet okozott számára, hogy az egyik alkalmazottja hét pecsétes titkokat próbál kiadni egy terroristának. - Persze csak olyan információkat mondok el, hogy gondolkodni tudjon rajta az életfogytiglan leteltéig. - tettem hozzá szórakozottan.
- Látja, szeret engem! Elmondta nekem! - kiáltotta esedezve.- Igaz Édesem?
- Ne szólíts édesemnek és fogd be a szád, ha jót akarsz és hallgass! - toltam le. Végre én vagyok az úr, mostantól azt teszek amit akarok. Azt mondhatok, amit akarok.
- Szerintem üljünk le így kényelmesebb lesz mindenkinek. Mr. Stavinson, hozathatnék Önnek egy kávét? - kérdeztem nagy mézes- mázosan miközben magunkhoz intettem egy rendőrt.
- Ó igen, milyen figyelmes! Jó erős legyen.
- Nekem pedig hozzon egy olasz kávét, tegyen bele kevés tejszínt.Ű- Hány cukorral kéri? - kérdezte a rendőr.
- Két cukorral! - feleltük kórusban Ewannel. hát nem felejtette el.
- Látod mennyire jól ismerlek? - kérdezte.
- Igen! Ismersz? csak részben. Még a nevemet sem tudod, nem még a címem, a szokásaimat, mit szeretek, és a legfontosabb mit keresek itt. - hadartam felindultságomban és egyre magasabb hangot ütöttem meg.